"Minden körülmények között adjatok hálát Istennek - mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!"
I. Thessz. 5:18
A hálaadás az amerikaiaknak a karácsony utáni legfontosabb ünnep, mindig november utolsó csütörtökje, és többnyire a suliban az egész hét szünet. Sajnos a legtöbb családban már csak egy nagy közös kajálásról az egész, ami előtt azért többnyire elmondanak egy imát (ha egyébként nem is szoktak), de szerintem még így is szuper, hogy egyáltalán van egy olyan nemzeti ünnepnap, hogy hálaadás. Ha valaki nem hisz Istenben, akkor is rengeteg olyan dolog, személy, esemény van az életében, amiért hálás lehet. Remélhetőleg - ha máskor nem is - legalább az év ezen egy napján elgondolkozik ezen egy kicsit...
Kezdjétek csak el megszámolni, mi minden jó történt az életetekben. Le merem fogadni, hogy még a legrosszabb, legreménytelenebb helyzetben is lehet minimum 3 dolgot találni, amiért hálás lehetsz. És amint elkezdesz erre fókuszálni, valószínűleg többet is fogsz találni. Ez ad egy másféle perspektívát a történések szemlélésére ;)
"Kiáltsatok az Örökkévalóhoz mind, akik a Földön laktok!
Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel, jöjjetek elé dicsérettel, és imádjátok őt!
Lássátok
meg, és ismerjétek el, hogy az Örökkévaló az Isten! Ő teremtett minket,
hozzá tartozunk, legelőjének nyája: népe vagyunk!
Lépjetek be kapuin hálaadással, jöjjetek udvaraiba dicséretekkel, tisztlejétek és áldjátok őt!
Mert jó az Örökkévaló, örökké szeret minket, hűsége nemzedékről-nemzedékre kísér!"
100. Zsoltár
Mielőtt belekezdenék a hálaadós listámba, azért röviden összefoglalom, hogy mi is történt, habár a legtöbben már tudjátok.
A család, akikhez kijöttem, úgy döntött, hogy nincs rám szükségük többet. Ezt az anyuka egy elég szép terjedelmes listával támasztotta alá: konkrétan felsorolta az összes hibámat és félreértést és bármit, ami zavarta az elmúlt 3 hónapban. A legrosszabb az volt az egészben, hogy én erre abszolút nem számítottam. Ráadásul a lista nagy részét már megbeszéltük az adott incidens után. Én bocsánatot kértem, és változtattam a dolgon, és azt hittem, hogy továbbléptünk. Egy csomó más dologról pedig nem is tudtam, hogy zavarja vagy negatív érzéseket váltott ki benne... Szóval ez egy bőgős kedd volt...
December 2-ától volt két hetem egy új családot találni. Körülmények és esélyek: mindjárt karácsony, kinek kell ilyenkor új au pair?!? Sokáig nem tudtam, hogy mi került rá a profilomra a host anyukám listájáról, mert ha bármi negatív, akkor valószínűleg mást választanak a családok. Ha nem találok családot, akkor haza kell mennem, de nincs annyi pénzem, hogy így a karácsonyi szezonban vegyek egy repjegyet...és ennyi lett volna az egész, ennyi volt Amerika?!? Erre gyűjtöttem a pénzt, ezért jöttem ki, hogy 3 hónap után hazamenjek?! stb. stb. stb......
Amint a körülményekre tekintettem, elkezdtem süllyedni: az önsajnálatba, a reménytelenségbe, a kétségbeesésbe. És - bármily meglepő - ez nem az a hely, ahol lenni szeretek... Persze néha azért jól esik, de hosszútávon halálos. A döntés az én kezemben volt/van. Mire, kire tekintek? A körülményekre vagy Istenre? Kinek hiszek? A vádlónak és kárhoztatónak vagy a mindenható Apukámnak (aka Istennek)? Hiszek-e és bízom-e Istenben, hogy az Ő ígéretei igazak, hogy számára nincs lehetetlen, jót tervezett az életem felől és reményteljes jövőt ígér, hogy bármi is lesz az események kimenetele, Ő ugyanaz, ugyanúgy szeret, és nem dől össze a világ, ha mégis haza kell mennem. Semmi sem történik az Ő tudtán kívül, az Ő karjaiban biztonságban vagyok, bármekkora is a vihar.
HIT. "Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja." (Zsidók 11:1) Az én döntésem, hogy miben hiszek. A körülmények alapján logikusnak gondolt végkifejletben - amit abban a pillanatban még nem látok, vagy Isten ígéreteiben bízom (ha mindet felsorolnám, ami ebben a helyzetben bátorítani tud, akkor sose lenne vége a blognak :D), amiket szintén nem látok még.
Persze ettől még megvoltak a hullámvölgyek, amikor még inkább emlékeztetnem kellett magamat, hogy bárhogy is érzek, Isten továbbra se hagyott magamra, és a háttérben munkálkodik. Nagyon jól esett ilyeknor megtapasztalni a családom és a barátok bátoritását, szeretetét :) Természetesen az Úr sem hagyott cserben! (erre példát lejjebb találtok bőven;) )
Persze ettől még megvoltak a hullámvölgyek, amikor még inkább emlékeztetnem kellett magamat, hogy bárhogy is érzek, Isten továbbra se hagyott magamra, és a háttérben munkálkodik. Nagyon jól esett ilyeknor megtapasztalni a családom és a barátok bátoritását, szeretetét :) Természetesen az Úr sem hagyott cserben! (erre példát lejjebb találtok bőven;) )
"Mikor kiáltasz hozzám, felelek. Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül,
kimentelek, és fölemellek!"
kimentelek, és fölemellek!"
Zsolt. 91:15
Mindenek előtt nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy ő Isten :) Örök, soha nem változik, örökké ugyanaz. Nem ember, hogy hazudjon, igazak az ígéretei, soha el nem hagy engem, sem el nem távozik tőlem. Örök szeretettel szeret, mert Ő maga a szeretet.
Hálás vagyok azért, hogy nem lesz nekem "jaj". No nem azért, mert cirmos cica volnék, aki megette a vajat. (kac-kac) Hanem, mert nem mond mindenki jót felőlem. (Lukács 6:26: "Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek.") Nem tudom, hogy tulajdonképpen mi miatt is voltam annyira ellenszenves a host anyukámnak...
Iszonyatosan hálás vagyok a barátaimért és mindazokért, akik mellettem álltak, segítettek ahogy csak tudtak, imádkoztak értem, bátorítottak, érdeklődtek!!! Nagyon sok szeretetet kaptam ám tőletek, köszönöm :)
Hálás vagyok azért, hogy van egy új család, ahová mehetek. Hálás vagyok azért, hogy a kezdeti hezitálás után az anyuka végül mégis rám írt, sőt végül engem választottak! És hogy pont egy eléggé elkeseredős este utáni reggelen írt :) Pénteken este eléggé magamba roskadtam, mert aznap derült ki, hogy az indiai családnak gondjaik vannak a dokumentumokkal, és valószinűleg nem fogadhatnak au pairt. Összesen NÉGY napom volt még hátra, hogy találjak egy új családot... az addigi jelentkezőknél pedig csak egy cseléd lettem volna, és kidolgozhattam volna a belem heti 45 órában... Aztán szombat reggel amint megnéztem az emailjeimet, megláttam a san franciscoi család profilját. Egyből irtam nekik, hogy beszéljünk! A többit meg tudjátok :)
Hálás vagyok azért, hogy van még egy kis időm elbúcsúzni az itteni barátoktól, együtt tölthetünk még pár napot, mielőtt el kell mennem. Sőt, nem csak megtűrnek addig, hanem gondoskodnak arról, hogy eseménydúsan teljen az idő, és minél több mindent meg tudjak még addig nézni, ami "must-see" errefelé.
Örülök, hogy végre úgy néz ki, hogy az is megoldódott, hogy hol fogom tölteni a karácsonyt :)
A photoshop-os óra is tök jó volt, mert - habár profi nem lettem, de - már nem félek annyira a photoshoptól, nem tűnik annyira lehetetlennek a kezelése :D Az óraadó tanár is nagyon kedves és segítőkész volt :)
Képeket majd később töltök fel ;) Az új családról és a barátokkal való kalandozásról pedig legközelebb számolok be ;) Addig is mindenkinek nagyon boldog karácsonyt! :)
Hillsong - Oceans acoustic
"You called me upon the waters the great unknown wher feet may fail,
And there I find you in the mystery in oceans deep my faith will stand
...
Your grace abounds in deepest waters, your soverein hand will be my guide
Where feet may fail and fear surrounds me, you've never failed and you wont start now"
And there I find you in the mystery in oceans deep my faith will stand
...
Your grace abounds in deepest waters, your soverein hand will be my guide
Where feet may fail and fear surrounds me, you've never failed and you wont start now"
